Íme a világ összes szörnye!!!!!!!

Néhány bűncselekmény olyan szörnyű, hogy még az isteneket is megsértik. A bűnöző rosszakarata és tettének brutalitása átokká válik, ami életre kelti a szúrcsohót. A bestia megtámadja az ártatlanokat, megpróbál bosszút állni az áldozat sérelmeiért.

Lelőhely:	az archesporok olyan helyen nőnek, ahol valami igazán kegyetlen bűncselekményt követtek el, vagy esetleg egy ilyen bűncselekmény áldozatának sírján is megtelepedhet.
Immunitás:	a szúrcsohók immunisak az elméjüket célzó támadásokra (félelem, kábítás, Axii); nem éreznek fájdalmat, nem lehet őket megmérgezni és kivéreztetni.
Érzékenység:	a szúrcsohók érzékenyek az ezüstre és a tűzre.
Taktikák:	mérgező tüskéket lőnek ki.
Alkímia:	szúrcsohó nedv és spórák

A szúrbozótok szörnyű növények, melyek olyan helyen nőnek, ahol bűncselekményeket követtek el. Ezek bestiák megpróbálnak bosszút állni a bűnözőkön, de az ártatlanok életét sem kímélik.

Lelőhely:	a szúrbozótok bűncselekmények helyszínén, vagy az áldozatok sírján nőnek.
Immunitás:	a szúrbozótok immunisak az elméjüket célzó támadásokra (félelem, kábítás, Axii); nem éreznek fájdalmat, nem lehet őket megmérgezni és kivéreztetni.
Érzékenység:	a szúrbozótok érzékenyek az ezüstre és a tűzre.
Taktikák:	a szúrbozótok gyökere ugyan helyhez köti őket, de képesek mérgező tüskéket kilőni.
Alkímia:	szúrbozót gyökértörzs és spórák.

Az óriás százlábúkról azt mondják, hogy Brokilonban nevelték őket, majd mérges, embergyűlölő driádok szabadították őket a világra. A lényeket állítólag lehetetlen megölni, mivel két külön lény lesz belőlük, ha kettévágják őket. Ez a sületlenség is csak azt mutatja, hogy az átlagember mennyire fél ezektől a lényektől. És, hogy mennyire utálnak minden nem-emberi teremtményt.

Lelőhely:	az óriás százlábúkkal erdőkben és réteken lehet találkozni, ahol könnyű elbújni; egyszerűségüknek köszönhetően mindenben ellenséget és ételt látnak.
Immunitás:	érzéketlenek a vakságra és vérzésre; ellenállnak a kábítási és leütési kísérleteknek.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a rovarelleni olajra.
Taktikák:	vakok, de érzékelik a rezdüléseket; harcban igyekeznek leütni az áldozatot, hogy aztán a fájdalmat okozó mérgüket befecskendezhessék.Ráadásul hasonlítanak egy péniszre.
Alkímia:	légcső, méregmirigy és méreg.
Értékes összetevői:	Kitinpáncél

Az ifritek kisebb tűzdzsinnek - vagy, ahogy mások mondják, elementálok. Nem teljesít kívánságokat, nem épít palotákat, nem tesz senkit gazdaggá, de a tűzmágiában jártas varázslóknak bolodogan engedelmeskedik ez a lény. -- Az ifriteket csak olyan varázsló foghatja be, aki érti a lángok természetét, aki egész életét a tűzmágiának szentelte. A lények kapcsolódnak a tűz elemhez, és ha érdemesnek találják az őket megidéző mágust, akkor azonnal a szolgálatába állnak.

Lelőhely:	a Tűz síkján élnek az ifritek. Azok a varázslók, akik a tűzmágia mestereivé váltak, meg tudják idézni ezeket a lényeket.
Immunitás:	immunisak a legtöbb hatásra, különösen a tűzre; az ifritek másik világból származnak, de ettől még el lehet őket kábítani.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a kísértetelleni olajra.
Taktikák:	a levegőben lebeg; a harcban a tűz erejét használja.
Alkímia:	pirit ásvány és ektoplazma.

Az első varázsló, aki rémsáskát kreált, a hírhedt zerrikaniai alkimista tanonc, Dagobert Sulla volt. Ő felügyelte a Füvek Próbáját Kaer Morhenben. Miután észrevette, hogy milyen szörnyű teremtmény a rémsáska, azt mondta: 'Mit tettem?!', majd elpusztította a szörnyet. A feljegyzéseit sajnos nem semmisítette meg.

Lelőhely:	a rémsáskák igen ritkák; mágikus kísérletek során születtek meg; egy rémsáska elkészítéséhez a varázslónak nagyon erősnek, és transzformációs szakértőnek kell lennie.
Immunitás:	a rémsáskák majdnem minden hatásra immunisak.
Érzékenység:	érzékenyek az acélra és az ezüstre; nagyon érzékenyek a magas frekvencián szóló magas hangokra.
Taktikák:	a harcban a rémsáskák méretükre és erejükre támaszkodnak; megpróbálják leütni ellenfeleiket, ha ez sikerül, halálos csapást visznek be.
Alkímia:	rémsáska szem és karom

Egy tökkelütött varázsló gólemet gyártott, majd Alzur Villámjával életre keltette, és vízhordói szerepkörbe parancsolta újdonsült szolgáját, ő maga pedig könyvekbe temetkezett. A gólem szüntelenül hordta a vízet, végül nem csak a varázsló háza, hanem az egész falu víz alá került. Amint látjátok ifjak, a munkaeszközök nem megfelelő használata, és a hiányos kiképzés bizony tragédiához vezethet.

Lelőhely:	a gólem kőből vagy fából készül, és egy hozzáértő varázsló kelti általában életre.
Immunitás:	a kemény test ellenáll a kardcsapásoknak, valamint a legtöbb hatásnak.
Érzékenység:	a gólemet megállíthatja teremtője; az óriást általában egy villámcsapás kelti életre, így egy nagyobb áramütés meg is állíthatja, vagy meg is ölheti.
Taktikák:	a gólem emberfeletti erejét kihasználva leüti, elkábítja és összezúzza ellenfeleit.
Alkímia:	a gólem szíve obszidiánból készül.

Az igazán erős és veszélyes fojtólidérceket vízbefúltaknak nevezik. Az egyszerű ember nem lát különbséget a fojtólidérc és a vízbefúlt között, mivel mindketten halálos ellenfelek. Úgy hisszük, hogy a vízbefojtott bűnözők legendája inkább a vízbefúltakról szól, mintsem a fojtólidércekről.

Lelőhely:	a vízbefúltak az éjszaka teremtményei; tavak, folyók, patakok partján találhatók meg.
Immunitás:	megmérgezhetetlenek, kivéreztethetetlenek; nem ismernek félelmet, immunisak a kábításra és az Axii jelre.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre, könnyű leütni őket; a gyors stílus a leghatékonyabb a vízbefúltak ellen, a tapasztalt witcherek szerint érdemes csoportos stílust használni több vízbefúlt ellen.
Taktikák:	ezek a lények ellenfelüket kadáverinnel mérgezik meg; gyakran csoportosan támadnak.
Alkímia:	kadáverin, Ginatz sav, Vízbefúlt nyelve.

"A nőstény királyvivern kisebb, de okosabb és mérgezőbb a hímnél. Agresszív a többi nősténnyel és hímmel szemben is. Tökéletes példája annak, hogy a nemek közti kapcsolatrendszer miként fejlődött ki. Ami nem túl meglepő."

Lelőhely:	a királyvivernek nagyobbak és agresszívebbek testvéreiknél; a vadonban élnek, gyakran hegyvidéken, mivel szeretnek ormokon fészkelni; megtámadnak mindenkit, aki belép a területükre.
Immunitás:	ellenáll a kábításnak, mérgeknek és precíz találatoknak.
Érzékenység:	érzékeny az ezüstre és az ornitoszaurusz elleni olajra.
Taktikák:	az égből támadnak, megpróbálják leütni és megmérgezni ellenfeleiket; sokkal okosabbak az egyszerű viverneknél, így nehezebb őket megölni.
Alkímia:	méregmirigy, méreg és szárny membrán.
Értékes összetevői:	Vivernhús és Viverntojás

Az egyszerű emberek a baziliszkuszokat a zerrikaniai sivatagok királyának nevezik, és gyakran összekeverik a kukorixokkal. Azt mondják, hogy ez a lény annyira gyűlöl mindent és mindenkit, hogy még a lehellete is mérgező, pillantása pedig kővé változtatja az áldozatot. A tündérmesékben csak úgy lehet megölni, hogy tükröt tartunk elő, így visszavervén dermesztő pillantását saját magára. A witcherek szerint hasznosabb, ha a lény fején verjük szét azt a tükröt.

Lelőhely:	a baziliszkuszok sötét, nyirkos helyeken élnek, mint amilyenek a barlangok és csatornák.
Immunitás:	a legtöbb méregre immunisak; nehéz őket leütni.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és az ornitoszaurusz elleni olajra.
Taktikák:	a baziliszkusz legveszélyesebb fegyvere a mérge – ez az egyik legerősebb ismert méreganyag.
Alkímia:	mérgező mirigy
Értékes összetevői:	Baziliszkusz irha

Az éhíneket gyakran éjszakai boszorkányoknak hívják, mivel öreg, rusnya asszonyokra hasonlítanak, és olyan gonoszok, mint a boszorkák. Ezek a lények emberi hússal táplálkoznak, és bár megeszik a holttesteket, de inkább a meleg, élő, friss emberi hús a kedvencük. Az éhínek sötétedés után indulnak vadászni. Előszeretettel tévesztik és kínozzák meg áldozataikat, de a legendákban szereplő seprűnyeles száguldások és mézeskalács házikók nélkülöznek bárminemű igazságot.

Lelőhely:	az éhínek emberi települések, barlangok és romok közelében élő dögevők.
Immunitás:	immunisak a hétköznapi mérgekre és leütési kísérletekre.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a dögevő elleni olajra.
Taktikák:	az éhínek megpróbálják leütni és élve felfalni ellenfeleiket.
Alkímia:	árnypor, Albar kristály és éhínfogak.

A nilfgaardi háború után a graveirek nagyon elszaporodtak. A szörnyeteget csak szakértők és profi szörnyvadászok ismerték fel. Mindenki más azt hitte, hogy ghoulok. Ma már minden gyermek képes egy graveir tökéletes azonosítására. Akik régi csataterek és temetkezési helyek közelében élnek, azok ezeket a leírásokat szörnyű történetekkel egészítik ki, melyekben ezek a gusztustalan nekrofágok iszonyú gyilkosságokat követtek el."A ghoulokkal való rokonságuk ellenére a graveirek jóval nagyobbak náluk. Amint látod, könnyen megkülönböztethetőek a graveir koponyáján található csontozatról. Minden másban nagyjából megegyezik a többi dögevővel - rövid és tompa karmaival kikaparja a sírokat, majd hihetetlenül erős fogazatával összeroppantja a csontokat és kiszívja belőlük a velőt, mely igazi csemege a graveirnek. A graveirek pusztítása azonban nem befolyásolja az ökológiai egyensúlyt."A graveirek akik öregebbek és még gonoszabbak, mint a ghoulok, nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem. hogy elkapják azt, aki a temető környékére téved éjnek évadján. És ha mégis, valamilyen csoda folytán a graveir nem tudná leteríteni áldozatát, a szerencsétlen valószínűleg halálos kórságot kap tőle. Az ezüstkard azonban hajlamos együttműködésre bírni még a legkellemetlenebb graveirt is.

Lelőhely:	a graveirek mindig akkor jönnek elő, ha éhesek; a kedvenc eledelük a friss, emberi holttest.
Immunitás:	immunisak a hétköznapi mérgekre; vastag bőrük és izmaik megvédik őket az ütésektől.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a dögevő elleni olajra; az erős stílus a leghatékonyabb ellenük.
Taktikák:	a graveirek megpróbálják leütni az ellenfeleiket, hogy elevenen felfalják őket.
Alkímia:	kadáverin, fehér ecet és graveir csont.

A kukorixok olyan tojásokból kelnek ki, melyeket kakasokkal párosodó kakasok tojnak. A tojást negyvennégy napig költi egy varangy, amit azonnal felfal a kis bestia, ahogy kitöri belülről a tojás héját. A kukorix utál minden élőt, így pillantásával képes bármit kővé változtatni. Csak egy tükörrel felszerelt bátor kalandor szállhat vele szembe, aki képes visszaverni a kukorix dermesztő pillantását.

Lelőhely:	a kukorixok barlangokban és sötét pincékben fészkelnek.
Immunitás:	magas méregimmunitás; nehéz őket leütni.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és az ornitoszaurusz elleni olajra.
Taktikák:	a kukorixok megpróbálják meglepni ellenfeleiket, így hirtelen támadnak, és mérgeznek.
Alkímia:	kukorix szem és toll.

Az alghoulok olyan ghoulok, akik már oly régóta fogyasztják az emberi testeket, hogy már az élőkre is rátámadnak, hogy megegyék forró húsukat. Gyakran előfordulnak kriptákban és csatamezőkön, általában ghoul kísérettel járnak. Az egyszerű népek nem látnak különbséget a dögevők között, de a képzett witcherek tudják, hogy az alghoulok sokkal agresszívebb és keményebb ellenfelek.

Lelőhely:	az alghoulok régi sírkertekben és kriptákban mozognak.
Immunitás:	az alghoulok immunisak a hétköznapi mérgekre.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre; az erős stílus a leghatékonyabb ellenük; a tapasztalt witcherek szerint érdemes csoportos stílust használni több alghoul ellen.
Taktikák:	az alghoulok megpróbálják leütni ellenfelüket, majd elkezdik őt élve felfalni.
Alkímia:	kadáverin, fehér ecet és alghoul velő.

Az éjlidércek holdfényből, szélből, és a lehűlő földből születnek. A föld fölé emelkednek, majd őrült táncot lejtenek, amit halandó nem láthat. Aki kukucskál, azt elvakítja a holdfény, majd kénytelen addig táncolni, míg meg nem hal. Időnként belőle is éjlidérc válik.

Lelőhely:	az éjlidércek réteken és mezőkön kísértenek; akkor tűnnek fel, mikor a nap lemegy; kísértetek, de ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak az anyagi világgal is: látják az élőket, csak épp nem értik őket.
Immunitás:	érzéketlenek a vakságra és vérzésre; nem ismernek félelmet és ellenállnak a mérgeknek.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a kísértetelleni olajra.
Taktikák:	képesek a holdfény segítségével elvakítani az ellenfeleiket.
Alkímia:	halálpor, árnypor és ektoplazma.

Egyetlen szörnyről sincs annyi legenda és igaztalan állítás, mint az alpokról. Az emberek azt hiszik, hogy ez a vámpír képes fekete kutyává és mérgező békává változni. Összekeverik őket a succubusszal, mivel úgy hiszik, hogy buják, és csábító szándékúak. A népmesék szerint bűbájosak és gyönyörűek, csábító a hangjuk, és utálják a szűzeket. A sok hiedelemből csak annyi igaz, hogy észrevétlenül mozognak, és meglepetésszerűen támadnak.Áldozatuknak még sikítani sincs ideje, olyan gyorsak.

Lelőhely:	az alpok barlangokban, romokban és elhagyatott házakban bújkálnak, mindig a települések közelében.
Immunitás:	az alpok nem ismerik a félelmet.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a vámpírelleni olajra.
Taktikák:	az alpok meglepetésszerűen támadnak, hogy összezavarják ellenfeleiket.
Alkímia:	Naezani Só, undorító nyirok és alp agyarak.

A garkainok a legmocskosabb vámpírok, rondábbak a flédereknél is. Mivel a fléderek hírhedtek csúfságukról, ezért könnyű elképzelni, hogy milyen rusnyák ezek a teremtmények. Vámpírként ezek a lények is vért szívnak, bár nem vetik meg a friss húst sem, vagy a zsenge tetemeket. A garkainokat gyakran összekeverik a vízköpőkkel, mert gyakran ólálkodnak a sötét tetőkön, mielőtt rávetnék magukat áldozataikra.

Lelőhely:	a garkainok alsóbbrendű vámpírok, általában temetők körül ólálkodnak, és elhagyatott épületekben fészkelnek.
Immunitás:	nem ismerik a félelmet.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a vámpírelleni olajra.
Taktikák:	megpróbálják összezavarni az áldozatot.
Alkímia:	garkain nyál, szárny membrán és undorító nyirok.

Lelőhely:	a farkasemberek alapvetően alakváltók; átok útján lesznek azok, amik; a farkasemberek emberi települések környékén élnek.
Immunitás:	immunisak az acélra és a legtöbb hatásra.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre.
Taktikák:	dühösen támadnak; szeretik, ha övék marad a támadó szerep; bíznak benne, hogy csak hétköznapi fegyverekkel támadják meg őket, amikre immúnisak.
Alkímia:	farkasember szőr.

A vodián harcosok feltűnése azt jelzi, hogy valaki ártott a halembereknek - vagy átlépték a vízalatti birodalom határát, vagy megsértették a vodián vallás egyik tabuját a sok közül. A harcosok elsődleges feladata a vízalatti királyság őrzése, igen ritkán kevernek bajt az őket ért provokáció nélkül. Feladataikat gépiesen, érzelemmentesen hajtják végre. Nem haboznak, ha fel kell áldozni az életüket a vízalatti erők védelmében.

Lelőhely:	akkor jönnek parta, ha meg kell védeniük vízalatti birodalmukat, vagy ha ki akarnak fosztani egy falvat.
Immunitás:	immunisak a tűzre és vakságra.
Érzékenység:	ha valahogy sikerül felgyújtani őket, akkor az megteszi a hatását.
Taktikák:	olajjal kenik be karmaikat, ami nagy fájdalmakat okoz; általában papok támogatják őket.
Alkímia:	vodián hólyag és pikkely, ín

A vodián egy ősi faj. Saját isteneiket imádják, papjaik foglalkoznak a vallási ügyekkel. A vízalatti halemberek között olyan erők lakoznak, melyekről az átlagemberek mit sem sejtenek. A vízalatti lények erejüket papjaiknak adják, így igen erősek, átkokat és varázslatokat képesek szórni fáradhatatlanul.

Lelőhely:	ritkán jön ki a partra, hacsak nem kell harcosokat vezetnie vallási okokból.
Immunitás:	immunis a tűzre, a bűvölésre és vakságra.
Érzékenység:	ha valahogy sikerül felgyújtani őket, akkor az megteszi a hatását.
Taktikák:	a papok varázslatokkal támogatják harcosaikat – elvakítják az ellenfeleket és meggyógyítják sajátjaikat.
Alkímia:	vodián hólyag és pikkely, Ys Kövei

A csontogánokról csak archeológiai kutatások útján tudtunk meg pár dolgot. A csontvázak rekonstrukciója segített a lények kinézetének és mozgási sémáinak meghatározásában. Sendivoy Barren professzor hatásosan összefoglalta a csontogán kutatását, mikor ezt mondta diákjainak: 'Igazán szerencsések vagyunk, hogy ezek a mocskok kihaltak'.

Lelőhely:	ezek a lények évszázadokkal ezelőtt kihaltak.
Immunitás:	erős koponyájuk miatt elkábíthatatlanok, az alacsony súlypont miatt nehéz őket leütni.
Érzékenység:	érzékeny az ezüstre.
Taktikák:	a csontogánok kihasználják erős karjaikat, és megpróbálják leütni ellenfeleiket.
Alkímia:	Bestia máj, agyar, csontogán ín és karom.

A déllidércek a déli hőségben születnek. A forró levegőben a mezők fölött összegyűlnek, és őrült táncot lejtenek, mely forgószeleket eredményez. Nem szeretik, ha bárki is figyeli őket. Akik kukucskálnak, táncra kell perdüljenek velük. Akkor hagyják abba a ritmikus mozgást, ha lemegy a nap. Addigra már a kukucskáló is meghal a kimerültségtől és rémülettől.

Lelőhely:	a déllidércek réteken és mezőkön kísértenek; akkor tűnnek fel, mikor a nap a legmagasabban áll; kísértetek, de ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak az anyagi világgal is: látják az élőket, csak épp nem értik őket.
Immunitás:	érzéketlenek a vakságra és vérzésre; nem ismernek félelmet és ellenállnak a mérgeknek.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és a kísértetelleni olajra.
Taktikák:	képesek a napfény segítségével elvakítani az ellenfeleiket.
Alkímia:	halálpor, csillámpor és ektoplazma.

Az S kísérletek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Emberfeletti erővel rendelkező, állatszerű mutánsokká váltak, vad kegyetlenséggel és csekély intelligenciával. Szerencsére mestereink elégedettek voltak. Az S kísérlet eredményei használhatók. Sőt, szerintem a mestereink valami nagyon hasonlót szerettek volna kreálni.

Lelőhely:	ezeket a lényeket a Szalamandrák gyártották; Egy sikertelen kísérlet eredményei, a tökéletes mutáns utáni kutatások folyamatában.
Immunitás:	annyi, mint az erősebb embereké.
Érzékenység:	érzékenyek a vaskardokra.
Taktikák:	ezek a lények lassúak, de erősek; kemény bőrük és nagy izmaik védik őket az ütésektől; az erős stílus használata ajánlott ellenük.
Alkímia:	agyalapi mirigy, bestia máj és agyar, mutagén.

Úgy tűnik, hogy a tervezett mutáció nem vezetett sehova. Az átváltozás eredményeképp egy gyors, mozgékony és agresszív teremtmény született, viszont nem túl intelligensek. Közelebb állnak az állathoz, mint az emberhez. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy haszontalanok. Épp ellenkezőleg, az egyszerű mutáció miatt rengeteg F kísérletet lehet gyártani, ami félelemkeltésre a legolcsóbb és legjobb eszköz.

Lelőhely: ezeket a lényeket a Szalamandrák gyártották; F, mint félresikerült kísérlet a tökéletes mutáns utáni kutatások során. Immunitás: csak, mint amennyi az ügyesebb emberekben van. Érzékenység: érzékenyek a vaskardokra. Taktikák: gyorsak és mozgékonyak, és ez ki is használják a harc során. Gyors stílus ajánlott. Alkímia: agyalapi mirigy, ín és bestia agyar.

"Amúgy szerinted mi ez a koska?"

"Attól tartok, maga a halál."

Lelőhely:	misztikus lény, melyet mágia szült; csak az a varázsló képes megidézni egy koscsit, aki ismeri Alzur munkásságát.
Immunitás:	immunis a legtöbb hatásra.
Érzékenység:	érzékeny az ezüstre.
Taktikák:	egy könyörtelen gyilkológép, mely nem használ semmiféle taktikát.
Alkímia:	koska szív.

Lelőhely:	mutánsok, akik a witcher formulákkal és főzetekkel való kísérletekből születtek; tökéletes harcosok, szuperemberek, akik a Lángoló Rózsa Rendjét szolgálják teljes odaadással.
Immunitás:	nem éreznek félelmet és fájdalmat; immunisak a bűbájokra, beleértve az Axii jelet is; nem lehet őket lefegyverezni; immunisak a leütésre és kábításra.
Érzékenység:	acélfegyverekkel meg lehet őket sebezni.
Taktikák:	lassúak, de jó a páncéljuk, és erősek; ügyes fegyverhasználók.
Alkímia:	mutagén és agyalapi mirigy.

A ghoulok állítólag emberek voltak, akik emberevésre kényszerültek a sötét kriptákban, ahová bezárták őket. Ettől szörnyű változásokon mentek keresztül. Örökös éhségüket csak emberi hússal csillapíthatják, így a megölt embereket nem fogyasztják el azonnal, hanem a kriptáik mélyén eltesznek pár testrészt későbbre.

Lelőhely:	ghoulok a csatamezőkön, temetőkben és elhagyatott kriptákban vannak.
Immunitás:	a ghoulok immunisak a hétköznapi mérgekre.
Érzékenység:	érzékenyek az ezüstre és az dögevők elleni olajra; az erős stílus a leghatékonyabb ellenük; a tapasztalt witcherek szerint érdemes csoportos stílust használni több ghoul ellen.
Taktikák:	ha sikerül leütniük ellenfelüket, a ghoulok körbeveszik őt, és elkezdik élve felfalni.
Alkímia:	undorító nyirok, fehér ecet és ghoul vér.

A fojtólidércek bűnözők, akiknek szerencsétlen életük a vízben ért véget. Vagy vízbe fojtották őket, vagy hullájukat dobták a vízbe. Gonosz lényekké változtak, akik a partmenti telepeseken próbálják kiélni bosszújukat.

Lelőhely:	a fojtólidércek éjjeli teremtmények; tavak, folyók, patakok partján találhatók meg.
Immunitás:	megmérgezhetetlenek, megvakíthatatlanok és kivéreztethetetlenek; nem ismernek félelmet, immunisak a kábításra és az Axii jelre.
Érzékenység:	nagyon érzékenyek az ezüstre, könnyű őket leütni; a gyors stílus a leghatékonyabb ellenük, a tapasztalt witcherek szerint érdemes csoportos stílust használni több fojtólidérc ellen.
Taktikák:	általában csoportosan támadnak.
Alkímia:	fojtólidérc agyszövet, Ginatz sav, kadáverin.

Nem halott az, mi örökké élhet. Különös idők ezek, a halál is megdögölhet.Az emberiségnél is idősebb erők a mélyben szunnyadnak, ahol napfény nem zavarhatja az Istenek és Démonok álmát. Várják, hogy eljöjjön az idejük, és mikor ez megtörténik, felkelnek, és pusztulást hoznak a világra. Az egyik ilyen lénynek Dagon a neve. A tó mélyén pihen, a vodiánok és rémálmok által gyötört elmebetegek imádják őt. Dagon a megtestesült düh és erő, mikor a földre lép, pusztulást hoz magával. Az Őrület és Kétségbeesés Himnuszához hasonló tiltott könyvek leírják, hogy kell őt megidézni. Csak olyan helyre látogathat el, amit neki szenteltek.

Lelőhely:	Dagon egy mitikus lény, amely a legenda szerint a Homályvíz melleti tó mélyén pihen.
Immunitás:	Dagon egy isten, így nem lehet megölni.
Érzékenység:	A lény a hívői hitéből merít energiát, talán ez az egyetlen gyengesége.
Taktikák:	Mikor Dagon a földre lép, követi őt a pusztulás.
Alkímia:	a legenda szerint Dagon nyálka.

A kutatás első felében csak állatokon vézeztünk kísérleteket. Miután kifejlesztettük a mutáns ebeket, biztosak voltunk abban, hogy a formulát embereken is biztonságban használhatjuk.

Lelőhely:	ezeket a bestiákat azok állították hadrendbe, akik a nagy testvérekért felelősek; az állatok fel vannak fegyverezve, és igen vadak.
Immunitás:	immunisak a precíz találatra és a kábításra.
Érzékenység:	ezüstpengékkel meg lehet őket sebezni.
Taktikák:	a rend kutyáit mutáns idomárok vezénylik; különféle alakulatokat támogatnak.
Alkímia:	mutagén, máj és bestia agyar.

Oldal: Szörnyek
Szörnyek, Witcher, Szörnyvadászok!!!!! - © 2008 - 2025 - darkassasin.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat